Lázár Ervin: A Bűvész (Kamaraszínpadi átdolgozása)

A Bűvész

Helyszín: Tornaterem belseje

Szereplők: Bűvész, Igazgató, Fizika tanár

Kezdő kép: Igazgató idegesen rohangál fel-alá a színpadon, mindent helyére igazít. Eközben a bűvész a terem közepén ül, idegesen tördeli a kezét.

Igazgató: Most, hogy minden készen áll, jöhetnek a fények. (felkacsolja a reflektort)

Bűvész: (igazgatóra néz, majd elkapja fejét a jobb sarokba) Nocsak, egy pókháló! Igazgató úr, nem lehetne, hogy leszedjem onnan azt a ronda pókhálót? Tudja, hogy ne rontsa a tökéletes összképet, amit alkotott. (igazgató megnézi a pókhálót, körbetekint a színpadon, majd ránéz az órájára)

Igazgató: Rendben bűvész, akkor tüntesd el azt a förtelmet a sarokból! (bűvész bólint)

Bűvész: (odavisz egy széket, felmászik és seprűvel a kezében próbálja levadászni a hálót) Mindjárt sikerül, már csak pár centi. (majdnem eléri, de kiesik a kezéből a seprű) Nem hiszem el, hogy még ennyit se tudok megcsinálni! (szomorúan leugrik a székről)

Igazgató: Akkor a pókháló marad, gondolom?

Bűvész: Sajnos igen. Látja, nem tudok mindent elvarázsolni. (csalódottan sóhajt)

Megjelennek a nézők, köztük a fizika tanár is. Első sorba ül le, mert nagyon kíváncsi. Elkezdődik az előadás.

Bűvész: (közönség rá szegezi a szemét, nagyon izgatottak. bűvész elkezdi a műsorát) Most jöhet a nagy finálé, már nem tudom, hogy érdemes-e. Lehet, hogy most sikerült kifognom egy értelmes közönséget? Igazából mindegy, inkább kezdem. (fekete lepellel leteríti az asztalt, utána lerántja a leplet és ott egy nyúl. Újabb letakarás és ezúttal egy tigris jelenik meg, majd visszatér a semmi. Ezután a terítőt is leveszi, hogy a közönség láthassa, semmi trükk nincs.)

Közönség elkezd tapsolni, igazi hangos tapssal. Elkezdik találgatni, hogy vajon milyen trükk rejtőzik a mutatvány mögött.

Fizika tanár: (bűvészhez fordulva) Kérem, mester árulja el, hogyan hajtotta végre ezt a fenomenális trükköt? (bűvész megrázkódik, és sértődött arcot vág a trükk szóra) Tudja, engem nem csak a kíváncsiság hajt, hanem a természettudományos magyarázat is, ha már egyszer ez a munkaterületem. (kérdőn a bűvészre néz) Akkor elárulja? Természetesen fizetünk is érte.

Igazgató: (felrohan a színpadra, kétségbeesetten) Kérem, tisztelt közönség mégis milyen jogon szeretnék kérni, bocsánat, követelni, hogy a bűvész fedje fel titkát? Tudhatnák már, hogy egy bűvész sosem tesz ilyet. (közönség kicsit elcsendesül) Hűha, ez meleg volt. Remélem, a bűvész is értékeli, hogy megmentettem a becsületét.

Bűvész: (elfordulva) Mikor az ember azt hinné, hogy végre itt egy jó közönség, erre mit kapok már megint? Egy hitetlen közönséget, akik szerint a munkám csak trükkökből áll. És mi az, ami igazán megsért ebben? A pénz. Képesek lennének lefizetni azért, hogy megtudják a nem létező trükköt. Ingyen is elárulhatom. (igazgató idegesen ránéz)

Igazgató: Meg ne merd tenni. Most mentettem meg a becsületed, erre mit csinálsz? Le akarod leplezni magad? A társulat jövője nem is számít neked? Komolyan ennyire önző vagy? (bűvész ránéz, elfordul, majd letessékeli a színpadról) Mitől változhatott meg így? Egyáltalán nem ilyennek ismertem meg.

Bűvész: (közönség felé) Nincs trükköm.

Fizika tanár: Hogyhogy nincs?

Bűvész: Egyszerűen nincs. Valóban tigrissé változtatom a nyulat. (nevetés tör ki a közönség soraiból) Nézzék meg hát lepel nélkül! (közönség közel jön, bűvész koncentrál, megismétli a trükköt, ezúttal lepel nélkül).

Fizika tanár: Ugyan, ilyen nincs! Ez csak tömegszuggesztió. (közönség megkönnyebbül, elfogadják)

Bűvész: (idegesen, ordít) Értsék meg, nem csalás! Én ezt meg tudom csinálni! Miért nem hisz nekem senki? Miért képtelenek az emberek levenni a szemellenzőt és elfogadni, hogy ilyen létezik? Miért képtelenek elfogadni az újat? És kérem, de tényleg kérem, hogy valaki magyarázza már el, hogy mi a jó az átlagosban?

Fizika tanár: Akkor, ha már mindenáron bizonyítani akar, lefilmezhetjük? (Bűvész bólint, lefilmezik a trükköt)

Végignézik a filmet és ott van rajta a trükk.

Fizika tanár: Micsoda gazember! (dühösen és csalódottan kivonul a színházból a közönség többi tagjával)

Bűvész: (kétségbeesetten) Kérem, még maradt két trükköm. Igazából mindegy, úgyis felesleges lenne. (leül a terem közepére, csalódottan. Igazgató ránéz, majd tovább hordja ki a dolgokat. Egy reflektor megvilágítja a pókhálót, sóhajt egy nagyot) Mondd, pókháló te sem hiszel már bennem? Miért hagytál cserben? Miattad kezdődött a balszerencsém. (Sóhajt, fények le)

Írói megjegyzés: A dőlt betűs részek a cselekvésre, a kék részek belső gondolatokra/monológokra utalnak.